Na, akkor mesélek egy kicsit. Hétfőn nem volt nekünk tanítás, mert orvosi vizsgálatra mentünk az egész osztállyal. Nagyon élvezetes volt, mondhatom. Ugye először hallásvizsgálatot végeztek, amin tökéletesen átmentem, szóval rendesen hallok. Mily' meglepő. Utána vérnyomásmérés, testsúly, testmagasság és látás. Nem számítottam rá, hogy nekem is kell majd olyan számokat olvasnom, mint a szemészeten, de a védőnő nem hitte el, hogy szemüveges vagyok. Vicces lehetett, mert eleve a piros csík felett kezdtem, ugyanis alatta nem láttam semmit, és még felül is volt, amit elrontottam :D Dehát istenem, ha nem akarom hordani, nem hordom. Nekem elég annyi, hogy ha a táblát nem tudom elolvasni, akkor felveszem, vagy itthon tévézésnél, és ennyi. Mindegy. Később megérkezett a doktornő is, akinél már ugye le kellett vetkőzni, megtapogatott, megnézte hogy van-e gerincferdülésem, és már végeztem is.
A váróteremben volt egy kis incidens, mivel az egyik lány nem igazán kedveli Esztert, ezért mikor egy icipicit átcsúszott az ő székére (ugyanis mi ketten osztoztunk egyen) akkor kitört a harmadik világháború, és úgy elkezdett hisztizni, hogy az hihetetlen. Komolyan, mintha már évek óta erre az alkalomra várt volna. Azonkívül hogy ilyen látványosan ki nem állhatja a barátnőmet, leginkább az zavar hogy velem viszont emberien tud beszélni. Ami igazából jó, mert szeretem ha kedvelnek, de ez engem bánt. A barátom, és nem tudom elviselni, ha ilyen hangnemben szólnak Hozzá.
És Eszter olvasott a tenyeremből. Állítólag nagyon hosszú életem lesz, amiben végig egyetlen egy embert szeretek majd (ez már rosszul hangzik) és egy gyerekem fog születni. Remélem ha csak egy, akkor legalább kislány lesz. Annyira szeretném. Bár, ha Belőle is ilyen nyafogó, plázába járó ribanc lesz, mint a mostani tinédzserek egy része, valószínűleg csalódom majd egy picit, de akkor is az én lányom lesz. Felelős leszek Érte. Igazából, valamiért kételkedem abban, hogy jó anya lennék majd.