|
|
What if I disappear... ?
Letagadom, bazdmeg, nekem nincs családom. Nincs apám, soha nem is volt, még csak ahhoz hasonló sem. Nem is próbált az lenni egyszer sem. Az anyámat 12 éves koromban eltemettem magamban. Ahogy most viselkedik velem, az alapján sajnos nem nevezhetem annak, az én szememben nem ilyen egy anya.
Pandóra ma hozta világra a kiscicáit, két fehér és egy fekete-fehér foltos. Nyöszörgött, és láttam rajta hogy fáj Neki, de megint nagyon ügyes volt. Olyan édes volt, hogy nyalogatta és tisztítgatta őket, majd dorombolt mikor elkezdtek szopni. Tavaly megtartottuk a kicsiket, de anya most ragaszkodott hozzá, hogy nem... Néhány perce itt volt a szomszéd nő, akit még az átlagosnál is kevesebbre tartok az előítéletei és a pletykálgatásai miatt. Látszik rajta, hogy lenne ideje művelődni egy kicsit, hiszen nyugdíjas, ehelyett folyton azzal van elfoglalva, hogy szappanoperákat néz vagy másoknak dicsekszik azzal, hogy neki milyen édibédi unokája van. Tehát itt volt, és elvitte magával a cicákat, a nagyival nevettek közben, anya pedig azon a nyálas-behízelgős hangján köszönte meg, hogy ő öli meg helyette. Sajnálom, én ilyen vagyok. Nem tudom értékelni azokat az embereket, akik megelégszenek a középszerűséggel, és olyan munkát végeznek, amihez nem kell használni az agyukat. Lehet hogy arrogáns vagyok, sőt, tudom magamról hogy így van, de vállalom. Ha ilyenek a "normális" emberek, hogy nevetve gyilkolnak meg egy védtelen állatot, én büszke vagyok arra, hogy másnak születtem.
Hallom, ahogy keresi őket és megszakad érte a szívem. Ők hol rejtegetik a szívüket?
| | |
|
|
17 és fél éves, mosolygós, könyvekben elmerülős, szemüveges - de túl hiú hordani, zenére elalvós, vágyakozós, koncertezős, alkoholizálásra hajlamos, ha ideges akkor cigizős, egyetemre készülős, könnyen megbántódós, szeretethiányos, szeretni akarós, halogatós, szép képeket és tájakat szeretős, vízpartra járós, néha féltékenykedős, gyümölcsöt evős, álmodozós, magyar és angol faktos, pókoktól és más rovaroktól félős, érzelmileg igen labilis, több embert különösen és őszintén szeretős.
| | |
|
Víz szisszen a zúgón: kőzsilipen át
Zuborogva a sötét tóba hull.
A felszínén egy abszurd hattyú-árny
Függeszkedik. Az elme elborul:
A tükörképet mélybe rántaná.
A nagy narancs nap lassan elmerül.
Zord ciklopsz-szeme többé nem tekint
A kopár tájra, mert látványa fáj.
Felborzolt gondjaimmal varjúként
Gubbaszkodom. Közel a téli éj.
A zörgő nádas talpig jégben áll.
Rideg rézkarcként a szemembe fagysz.
Már dér lepi haragom ablakát –
Hogy sarjad újra, miféle vigaszt
Talál reményem itt? Vad pusztaság.
Sylvia Plath: Téli táj, varjakkal
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Most kezdtem olvasni a blogod, de máris megálltam ennél a bejegyzésnél. Nagyon szomorú, de miért is????
Azt a cicust meg kellene operáltatni. Én is ezt tettem. A cicám szült három bűbájos picurt, utána megműttettem és azóta nincs ilyen gond. Nagyon jó helyre kerültek, folyamatosan kapok hírt róluk, de mégis....egy darab a szívemből. Ezt nem bírnám ki újra.
Nálad is ez lenne a legjobb megoldás és ettől jobban éreznéd magad.