hangulat: álmos    zene: road - felfelé görbül
Tudom hogy tegnap írtam, ezért mára nem volt várható, de most ehhez van kedvem. Gondolom arra már rájöttetek, hogy általában csak akkor jelentkezem, ha tényleg történik valami, amit meg akarok osztani veletek vagy a világgal. Beismerem, ez így nem a legjobb, de elszállna a varázs ha minden nap írnék, zero kedvvel. Szerintem megértitek, és aki szintén blogol, nagyon jól tudja milyen nehéz néha értelmes bejegyzést írni :D Én sokszor nem vagyok megelégedve velük, csak eddig nem adtam a tudtotokra. Pedig ha tényleg újságíró lenne belőlem, akkor elkelne egy kis önbizalom, hogy szeressem azt amit alkotok. Ezért is nem leszek újságíró. Egyre többet gondolkodok ezen, és emlékszem hogy múltkor a rendőrösdiről írtam nektek. Azóta volt nálunk egy előadás a bűnesetekről és az ittas vezetésről, egy olyan férfi tartotta, aki régen rendőr volt. Azt mondta - és mennyire igaza volt - hogy sose annak esik baja, aki megérdemelné, hanem annak aki nem tett semmit. És mikor közölni kell a szülőkkel, hogy a gyerekük meghalt, látni az arcukon a fájdalmat, a szenvedést... Én ezt nem szeretném átélni. Gyűlölöm látni, ha valaki szomorú. Pedig olyan sok boldogtalan ember mászkál az utcákon. Sok évvel ezelőtt elhatároztam, hogy majd mindenkire mosolygok, aki szembe jön velem, mert hogy elméletileg a 'világ visszamosolyog rád', de ez valóban csak egy elmélet. Valljuk be, mi magyarok nem igazán tudunk elszakadni a múlttól és mindig visszasírjuk, azt ami már nem lehet a miénk. Szerintem annak, aki nem tudja milyen volt akkor, nincs semmi oka erre. Persze ez csak az én gondolkodásmódom.
Végre eljutottam a könyvtárba! Mikor mondtam hogy miket szeretnék kivenni, épp szüneteltek két hétre, szóval nem jött össze. De most egyik nap suli után benéztem. A tervezett négy könyvből csak egy volt benn, amin már meg se lepődöm mert a Veronika meg akar halni mindig kint van valakinél. Már kezd egy cseppet idegesíteni :P De egyszer akkor is megszerzem, és kiolvasom. Tehát A burok az amit most végigizgulok, Stephenie Meyer írta. Igen, ő az Alkonyat szerzője is. Igazából ennek a kötetnek teljesen más a mondanivalója, sokkal komolyabb. Nem is gondoltam, hogy valaha el tud majd szakadni a vámpíroktól és a vérfarkasoktól, hiszen a Pokoli báléjszakák is valami hasonló lehet. Démonok, angyalok, vérszívók. Mindenesetre azt is el szeretném olvasni, Meyer nagyon tehetséges író. Visszatérve a könyvre, még nem tudom megítélni mert csak a harmadánál tartok. Máskor ennyi idő alatt elértem az Alkonyat végére, tehát elég nehéz olvasni. Vagy csak nem éjfél után kellene :D Olyankor már majd' leragadnak a szemeim, ráadásul pont a sivatagos rész volt, és én is úgy éreztem mintha kiszáradna a torkom, pedig az enyém csak kapar, ami valamennyivel jobb. Na jó, azért annyira nem. Tegnap elég gyengének éreztem magam, azon gondolkodtam hogy talán elkaptam a tesómtól a vírust, de azt hiszem mára átment rajtam. Lekopogjuk.