hangulat: fáradt    zene: rev theory - light it up
Próbálom összeszedni, hogy mi minden történt három nap alatt. Megvolt az első órám az új matektanárral, hah :D Visszasírom az előzőt. Mármint szó szerint. Hétfőn negyvenöt percen keresztül senki nem szólalt meg rajta kívül. Még a fiúk is meghúzták magukat, pedig igazán nem jellemző rájuk. Miután végzett azt mondta, hogy ez az a magatartás amit még el tud viselni :D Vérbeli szadista ez a nő. Második találkozásnál már rögtön a négyzetgyököt vettük újra, és kérdezett definíciókat, azonosságokat, feleltetett is. Felírt valamit a táblára, és néz rám, hogy mi az eredmény. Mondom 4. Még mindig néz, én is nézem és egyszer csak elkezd kiabálni, hogy "és a definíció?". Könyörgöm, három évig más volt a tanárom, ott nem kellett definícióval egybekötni egy kurvaegyszerű eredményt. Azt mondta, elégtelen. Plusz még vagy hét embernek, de óra végén 'megkegyelmezett' és nem írta be. Már most nem bírom elviselni. Állandóan hangosan beszél, szerintem nem is képes normális hangnemet megütni. A legviccesebb, hogy mikor ideges, állandóan fel-le emelkedik, meg eltöri a krétát, és képtelenség figyelni tőle, mert ott kiabál 30 centire! Aztán felszólít, és akkora a stressz hogy komolyan minden kimegy a fejemből, meg még jópár embernek. Hiába mesélte anya, hogy milyen volt a gyerekkora, ez akkor se normális. Ha mindenki az alapján változna amit átélt, biztos vagyok benne, hogy én se lennék komplett, de az a szép hogy az ember olyan lesz, amilyen lenni akar.
Inkább hagyjuk a matekot, mert így is agyfaszt kapok tőle. A jelenlegi helyzet az, hogy baromi fáradt vagyok. Már fél 10-kor lefeküdtem este. Nem aludtam, csak feküdtem. Drága, édes, egyetlen nagyikám aki nem szadista, hanem hatalommániás... Tehát ő kitalálta, hogy már pedig itthon rend lesz, és fegyelem. Tízkor alvás; gépezés csak a lecke után; ha nem eszem meg a tízórait, később megyek az ágyba mint szabadna, nem tanulok rendesen, háromnegyed nyolc után indulok el a suliba, etc akkor tiltás jár. És ezek azok a pillanatok, mikor legszívesebben minimum lefejezném, de jókislány módjára ez csak a gondolataimban marad meg. Komolyan nem értem, hogy ez mire jó. Azt mondja, hogy ő csak a jövőmre gondol. És milyen igaza van, mert tényleg csak arra gondol. Lehet hogy engem raktak össze rosszul, de szerintem sokkal fontosabb hogy boldog legyen az, akit csak egy kicsit is szeretsz. Én viszont nem tudok úgy boldog lenni, hogy nem tehetem azt, amit akarok. Anyám is tiszta hülye, amiért negyven évesen sem ő irányít minket, a gyerekeit hanem a nagyi. Annyira elviselhetetlen, hogy mindenkinek megmondja mit csináljon, mit szabad csinálnia, mit hogy kell csinálnia. Magasról teszek arra, hogy mit hogy illik...
Elkalandoztam. Szóval azért vagyok fáradt, mert este miután a telefon fénye mellett olvastam a könyvet [...] készültem hogy bemegyek a mosdóba, megcsinálom a hajam, hogy reggelre ne legyen tök lapos, erre kapcsolom fel a villanyt, és mit látok? Egy éjjeli lepke szálldogált a falon. Na ennyi kellett, rohantam át anyához hogy csapja le. Ő nem találta, odaadta nekem a légycsapót, hogy majd én... De nyilván nem én hagyom mindig nyitva az előszobában az ajtót, ahonnan simán berepülhet, plusz nagyon jól tudja, hogy undorodom minden ilyen állattól, annyira hogy még lecsapni sem merem. Sőt, egy-két méteres távolságot tartok tőlük. Nagyjából öt percig köröztem a szobámban, kezemben a légycsapóval, rámtört a hányinger és már én se láttam sehol. Utoljára az ágyam körül volt, és mikor bevillant ez a gondolat, úgy döntöttem hogy a kanapén alszom. Hát, eddig összesen háromszor aludtam ott, és ez nem véletlen :D Nagyon kényelmetlen, kemény és nem lehet kinyújtózni. Hajnalban mikor felébredtem, éreztem is hogy kicsit beálltak a térdeim. Iszonyat kellemes érzés volt, hm. Szóval így ennyi. Most asszem megcsinálom a leckét, holnap két matekom is lesz, ma pedig elvileg megyünk tornacipőt venni.
Jut eszembe, majd egyik nap megmutatom a csodás órarendem is. Kérem vissza a nyaram! De minimum a törött szárnyakat a hátamra, kárpótlásul.