|
|
Az álmodozás az élet megrontója?
hangulat: szomorkás zene: stereomilk - csillagtelep
A tanárnőt változatlanul nem tudom elviselni, de a nagyi most egy kicsit megenyhült és tegnap már éjfélkor feküdtem le. Viszont rájöttem - sajnos -, hogy talán igaza lehet. Reggel még vagy két órát simán átszundítottam volna, úgyhogy negyed nyolckor keltem ki az ágyból nagy nehezen. Az ébresztőm is le kellene cserélni, mert kezdem nem szeretni a Taion-t, és csak azért mert ez kelt fel a legszebb álmaimból. Valami olyasmi lenne jó, amit eleve utálok. Mondjuk Palcsó Tomitól az Álmok tavaszán :D Az tökéletes lenne, csak úgy sprintelnék ki az ágyikómból, hogy végre elhallgasson. Bár ez ma is összejött, mert lerezegte magát a polcról az ébresztős telefon - nem, nem lett semmi baja, igazi túlélő - és a tompa puffanás igencsak felkeltett. Hát, így is késtem egy jó öt percet, ami még nem is lenne nagy valami, főleg hogy tesi volt az első óra, de Petrával minimum negyed órát totyogtunk az osztályunk előtt, mert nem mert bemenni a pulcsijáért. Aztán még tíz perc, amíg leérünk a sportpályára, szóval az órából nagyjából 15 perc maradt, és hát mindketten kaptunk egy-egy szaktanárit. Valahogy minden évben összeszedek párat, szörnyű. Bár őszintén, én magasról teszek rá :D Gondolom nem vonnak le pontot ilyenért.
Szorgosan olvasom ám a könyvet, csak az a nagy helyzet, hogy nem szeretnék a végére érni. Fogalmam sincs miért, de akkor teljes letargia tör rám, hogy vége az én kis álomvilágomnak, amibe napokig ringattam magam, és kereshetek újat. Ez a lételemem. Ha már ebben a torz valóságban kell élnem, hadd legyen ennyi örömöm. De az utolsó lap mindig elveszi tőlem, és általában nem is úgy, ahogy azt illene. Sok író olyan bénán fejezi be a regényét, hogy az már-már kiábrándító. Bár még nem tartok ott, de most igenis kiábrándultam. Miért menti meg a Hajtót? Miért hal meg érte? Miért nem marad Melanie-val, Jamie-vel és Jareddel? És mi lesz Iannal? Vanda nem halhat meg, Mel nélküle nem is lesz ugyanaz, nem fogják úgy szeretni. Ugye meggondolja magát? Ugye nem rontja így el Stephenie a könyvet? Ugye, ugye, ugye? Szemétség, így belecsúfítani az álmodozásomba...
Nem rég megismertem Valakit, aki nagyon fontos lett nekem - ne nézz így, igen, fontos vagy, és ne vitatkozz mert akkor is alul maradsz. Tudod, annyira igazságtalan ez az egész Élet. Alig hogy beszélni kezdtünk, már most attól kell félnem, hogy bármikor elveszíthetlek, és maga a tudat napról napra egyre jobban fáj. De megfogadtam, hogy többé nem kérem hogy ne tedd, csak remélem magadtól is úgy döntesz, hogy inkább mégis élni akarsz. Mert élni jó, akkor is ha néha nem ezt hisszük, Neked pedig élned kell :) Érte, a családodért, a barátaidért... értem.
| |
|
|
17 és fél éves, mosolygós, könyvekben elmerülős, szemüveges - de túl hiú hordani, zenére elalvós, vágyakozós, koncertezős, alkoholizálásra hajlamos, ha ideges akkor cigizős, egyetemre készülős, könnyen megbántódós, szeretethiányos, szeretni akarós, halogatós, szép képeket és tájakat szeretős, vízpartra járós, néha féltékenykedős, gyümölcsöt evős, álmodozós, magyar és angol faktos, pókoktól és más rovaroktól félős, érzelmileg igen labilis, több embert különösen és őszintén szeretős.
| |
|
Víz szisszen a zúgón: kőzsilipen át
Zuborogva a sötét tóba hull.
A felszínén egy abszurd hattyú-árny
Függeszkedik. Az elme elborul:
A tükörképet mélybe rántaná.
A nagy narancs nap lassan elmerül.
Zord ciklopsz-szeme többé nem tekint
A kopár tájra, mert látványa fáj.
Felborzolt gondjaimmal varjúként
Gubbaszkodom. Közel a téli éj.
A zörgő nádas talpig jégben áll.
Rideg rézkarcként a szemembe fagysz.
Már dér lepi haragom ablakát –
Hogy sarjad újra, miféle vigaszt
Talál reményem itt? Vad pusztaság.
Sylvia Plath: Téli táj, varjakkal
| |
|
|
Nem rég megismertem Valakit, aki nagyon fontos lett nekem - ne nézz így, igen, fontos vagy, és ne vitatkozz mert akkor is alul maradsz. Tudod, annyira igazságtalan ez az egész Élet. Alig hogy beszélni kezdtünk, már most attól kell félnem, hogy bármikor elveszíthetlek, és maga a tudat napról napra egyre jobban fáj. De megfogadtam, hogy többé nem kérem hogy ne tedd, csak remélem magadtól is úgy döntesz, hogy inkább mégis élni akarsz. Mert élni jó, akkor is ha néha nem ezt hisszük, Neked pedig élned kell :) Érte, a családodért, a barátaidért... értem.
nálunk ugyanez. csak kissé bonyolultabb. az a gond, hogy azt hiszem, többet érez irántam barátságnál. én meg aggódok, hogy nehogy olyat mondjak, amivel megbántom, de olyat sem, amit esetleg félreérthet... és tényleg, tudnám szeretni, tényleg. csak én örökre mást szeretek már. és ő sem találja az élete értelmét, mint a 'tied". meghalt a testvére, és minden, amiért harcolt, az utolsó pillanatban veszett el. :(.
olyan bonyolult.