|
|
.
hangulat: olvasni akar zene: hiperkarma - zöldpardon
- Vigyázzatok! - kiáltotta hirtelen Jeb. Felemelte a puskát, és mögénk célzott vele.
A veszély felé fordultunk, és Jared tartálya leesett, ahogy a férfi Gyógyító felé ugrott, aki az ágyon térdelt, döbbenten bámulva bennünket. Iannak volt annyi lélekjelenléte, hogy megtartsa a tartályát.
- Kloroformot - kiáltotta Jared, miközben lerohanta a Gyógyítót és a priccshez szegezte. De már késő volt.
A Gyógyító egyenesen rám meredt, az arcán gyermeki csodálkozás tükröződött. Tudtam, miért engem néz - a lámpa fénye visszatükröződött mindkettőnk szeméről, rombusz alakú fényfoltokat vetve a falra.
- Miért? - kérdezte tőlem.
Majd kifejezéstelenné vált az arca, és a testéből is eltűnt az ellenállás, ahogy a matracra roskadt. Két vércsík kezdett némán folyni az orrából.
- Ne! - sikoltottam, miközben az ernyedt test felé vetettem magam, annak biztos tudatában, hogy már késő. - Ne!
A hangja olyan halkan szólt, hogy csak én hallhattam. - A kezemben tartottalak, Vanda. És gyönyörű voltál.
[...]
Ian addig emelte az arcom, amíg a szemébe nem néztem, még erősebben elpirulva.
- Akkor maradsz.
Ezzel megcsókolt, ott, mindenki előtt, de én gyorsan megfeledkeztem a közönségről. Ez így könnyű volt és helyes, nem osztott meg, nem zavart össze, nem váltott ki belőlem ellenkezést, csak Ian és én léteztünk, a folyékony kőzet megmozdult ebben az új testemben, és beolvasztotta az egyezségünkbe.
- Maradok - egyeztem bele.
Ezzel megkezdődött a tizedik életem.
Először is bocsánat, amiért a túlzott fanatizmusom miatt ily módon zaklatlak Titeket :) De elértem a Burok végére, és ez a könyv annyira csodálatos, hogy gondoltam megosztom a néppel. Az első rész volt a legfélelmetesebb számomra, utána három lámpa mellett olvastam tovább. Lehet, hogy elsőre nem tűnik ijesztőnek, de olyan váratlanul ért, és hát a képzelőerőmmel semmi probléma nincs, tehát még órákig ott volt a szemem előtt a jelenet, ahogy a lélek meggyilkolja a testét.
A második bekezdés pedig a sok kedvenc részem közül az egyik. Igazából a legtöbbet szeretem, ahol szerepel Ian. És ezzel azt hiszem el is árultam, hogy Ő a kedvenc szereplőm, bár Vandát is nagyon szeretem. Aki nem igazán volt szimpatikus az Jared. Mindig csak Mel-re gondol, és nem veszi figyelembe Vanda érzéseit. Olyan szívtelen...
Megint üresnek érzem magam. Hiányzik az a világ, nagyon-nagyon szerettem. Jó volt Ian-ről álmodozni, a szívmelengető csókjairól, az erős, de védelmező karjáról. Vissza akarom kapni. Miért kell minden történetnek véget érnie? Miért ne lehetne végtelen? Érzem, hogy Örkény István egypercesei egyáltalán nem kárpótolnak majd. És még Ő is eltűnt... Ugye nem? Ma is sírtam Érte.
| |
|
|
17 és fél éves, mosolygós, könyvekben elmerülős, szemüveges - de túl hiú hordani, zenére elalvós, vágyakozós, koncertezős, alkoholizálásra hajlamos, ha ideges akkor cigizős, egyetemre készülős, könnyen megbántódós, szeretethiányos, szeretni akarós, halogatós, szép képeket és tájakat szeretős, vízpartra járós, néha féltékenykedős, gyümölcsöt evős, álmodozós, magyar és angol faktos, pókoktól és más rovaroktól félős, érzelmileg igen labilis, több embert különösen és őszintén szeretős.
| |
|
Víz szisszen a zúgón: kőzsilipen át
Zuborogva a sötét tóba hull.
A felszínén egy abszurd hattyú-árny
Függeszkedik. Az elme elborul:
A tükörképet mélybe rántaná.
A nagy narancs nap lassan elmerül.
Zord ciklopsz-szeme többé nem tekint
A kopár tájra, mert látványa fáj.
Felborzolt gondjaimmal varjúként
Gubbaszkodom. Közel a téli éj.
A zörgő nádas talpig jégben áll.
Rideg rézkarcként a szemembe fagysz.
Már dér lepi haragom ablakát –
Hogy sarjad újra, miféle vigaszt
Talál reményem itt? Vad pusztaság.
Sylvia Plath: Téli táj, varjakkal
| |
|
|
igen a Burok. az egyik legjobb könyv amit valaha olvastam. habár ezt már mondtam :D de tényleg a legjobb szereplő Ian volt, nekem meg még maga Mel volt a kedvencem,ahogy harcolt, és küzdött. végül meg mégis megszerette Vandát, mert végül ugyis mindenki megkedvelte Vandát, mert ő olyan volt.
igaz hogy teljesen más téma a Burok mint a Twilight-t volt, de ha Stephenie két alkotásást összehasonlítom, nekem a burok jobban tetszett, de mégis az alkonyat a felkapottabb. sokkal több mondnaivalója van.
mondták már hogy mennyire szép vagy? az első a kedvencem, ami van twitteren is. csodás :):)