hangulat: nyugodt    zene: three days grace - never too late
Nincs is jobb annál, mint a WC-re támaszkodva írni a következő bejegyzés szövegét egy jegyzetfüzetbe, amíg engedem a fürdővizet. Behoztam magammal az októberi Lakáskultúrát is, hogy ne unatkozzak nagyon így éjféltájt, de most inkább írnék. Már egy ideje megvettem az újságot, de oda még nem jutottam, hogy el is olvassam. Olyan friss, gyári illata van. A telefon is itt fekszik mellettem, nagy a kísértés hogy felhívjam, de nem szeretném tanulás közben zavarni. Inkább majd máskor leszek a terhére.
A szülinapi köszöntésekért mindenkinek nagyon hálás vagyok, köszönöm, hogy gondoltatok rám. Begi fel is hívott, amin egy cseppet meglepődtem, de kellemesen. Nagyon aranyos, és pont olyan a hangja, amilyennek elképzeltem! :] Aznap tartották a gólyabálat is. Egyik barátnőm megkért, hogy csináljam meg a haját, és a sminkjét, így magamra csak fél órám maradt.. Hát, elég volt. Elégnek kellett lennie. Az éjfél helyett csak fél tízig maradtam. Nem tetszett igazán a műsor, és néha nehezen viselem, ha levegőnek néznek. Szóval felhívtam Lacit, így életemben először Vele is találkoztam. Három órán keresztül fagyoskodtunk együtt, kint a játszótéren. Kedvelem. Azóta kétszer láttam, el is kaptam Tőle egy jó kis megfázást, de nincs harag :D Én akartam mindenképp megölelni, mikor beteg volt. Másnap hajnalban már arra ébredtem, hogy ráz a hideg, és ez később csak rosszabb lett. Esténként nehezen tudtam aludni gyógyszerek nélkül, háromszor fel is riadtam. Már minden rendben. Vagy nem, mert hogy újra suli. Nem akarom! De azért egy pozitívum: már tudok fordulni a rockyban. Christopher nagy örömére :D Olyan bonyolult.. Majd' elfelejtettem, hogy megint fényképeztem: kép1, kép2, kép3. Mostanában minden bejegyzésbe beteszek párat, ehh.

Én is szeretlek Téged. Örökké.