Hali!

Olvasom a blogod és bennem is egyre több kérdés felmerül a már meglévő rengeteg mellé. Hogy miért van ez így és miért nem úgy. De aztán rájövök nem érdemes annyit rágódni rajta, úgysem jön magától a válasz. És igen egy ilyen emberre sokaknak szüksége van. Sőt. Én egy darabig úgy éreztem hogy a füzet-naplómnak mindent elmondhatok. Igen, oda leírhatom. De mit is várhatok még? Az nem mondja azt hogy: Igen ezt kellett tenned! vagy hogy: Miért is ne! Vágj bele! Az csak némán befogadja és megtartja magának a véleményét. Most elég dilis vagyok hogy úgy beszélek egy füzetről mintha akár lehetne is egy élő/érző lény. De már nem érdekel. Meg is őrülhetek lehet jobb lesz. Na de nem is ezért akartam írni ide.
A pszichológusra visszakanyarodva, hát én az szeretnék lenni. Igazából nem értem miért írom ezt ide, mivel nem igazán osztottam meg ezt még lelkekkel... Mindegy is Úgy vagyok vele, ha már a magam baját nem oldhatom meg (mert ugyebár nem vok ahhoz elég jó... bár nem ez a legmegfelelőbb eelmélkedés, ez most nem számít)(magammal egyébként már megbékéltem, csak a világgal nem...) másokon azért segíthetek. És úgy érzem, az jó érzés lehet. És hogy én majd olyan leszek aki tényleg egy semleges személy akinél biztos helyen vannak az érzések. De sose lehet tudni, mi lesz az elképzelésekkel (mondom, én a bazinagy élettapasztalatommal ... pff ) de ha tezsünk érte akkor ha majd elbuktunk, nem mondhatjuk azt, hogy meg sem próbáltuk... ;)

Jó volt megosztani ezeket a sorokat egy "semleges személlyel". :)

 Minden jót ( vagyis inkább minden lehetségeset)!

Szép a blogod, és tetszik, amit és ahogyan írsz, szóval szerintem még visszatérek... :)

Köszönöm szépen a dicséretet, mostanában minden kedves szó nagyon jól tud esni, akkor is, ha az illető nem tudja miért ír.
A kérdéseidre sajnos nem tudom a választ, de én már megtaláltam ezt az embert, és soha nem engedném el. Ha valamilyen tragédia folytán nem lehetne többé mellettem, akkor én is inkább meghalnék. De ezt csak így mellékesen jegyzem meg, mert Ő nem nagyon örül, ha ilyesmiket írok :] 

Szép Blog^^

Nem is tudom miért írok : D

Hm_ Így belegondolva..azt hiszem mindenki ilyen emberre vágyakozik.

Aki ott van ha kell vagy csak segít ha padlón vagyunk és semmi megvetés nélkül mellénk áll ha már senki sem hisz bennünk..

De sose értettem hogy ha mindenkinek ilyen emberre vágyakozik akkor miért nem tesz érte valamit?

Miért félünk ennyire a csalodástól?

Miért zárkozunk el minden új elöl , és miért várunk arra hogy a másik tegye meg az első lépést?Ha mi is megtehetnénk?

És ha megtaláljuk miért engedjük el oly könnyen?Amiko ő jelenti a védelmet a világ ellen?

A Félelem teszi ezt velünk?

Grat  Blogért Csodálatos_

én szívesen megismernélek egyébként [: ha gondolod, írj e-mailt nyugodtan :) (nevem linkelve)

Minek ide szpichólogus, elég inkább magadba nézni, hogy pontosan mire vágysz és talán arra összpontosítani. S tényleg jó, ha embernek van egy bizalmasa, akiben megbízhat és figyel rá.