|
|
When angels cry blood.
- Törölve -
Néha jobb nem közzétenni valamit, hátha a másik megbántódik. Bármennyire rosszul esik néha, hogy ennyire nem törődsz velem, én nem szeretnék Neked fájdalmat okozni. Abban a 332 szavas fel nem töltött jegyzetben mindent kiírtam magamból, ami fájt, majd átgondoltam, és töröltem az egészet a francba. Jobb ez így. A lényeg, hogy hiányzik az a lány akivel régen olyan jó barátok voltunk. Megváltoztál, újra, de most rossz irányba. És a legszomorúbb, hogy ebből semmit nem veszel észre.
Az egész osztályban rajtam kívül nagyjából három embernek tetszett még Az arany virágcserép. Mert hogy túlságosan elvont. Őszintén nem értem, miért ilyen kritikusak ezzel a könyvvel, szerintem a kötelezők közül ez volt eddig a legkellemesebb. Könnyen lehetett olvasni, érdekes is volt, nem olyan reális és drámai, mint a többi. Hát, úgy látszik Ők ilyen földhözragadtak, amivel nincs is különösebb gond, mert van akinek ez tetszik, van akinek az, de miért akarják meggyőzni a másikat arról, hogy már pedig Hoffmann alkotása hülyeség, és szépen, nőiesen: egy nagy szar? Ez ugyanolyan, mint a tolerancia. Senki nem kéri, hogy szeresse, csak tűrje el hogy létezik olyan is, aki más véleményen van. Szerintem ez nem lenne olyan egetrengetően nagy elvárás, hogy lehetetlen legyen teljesíteni.
Ha már szóba került a tolerancia: Amazon mutatott tegnap egy videót, ahol értelmesebbnél értelmesebb emberek vitatkoztak egymással az emo, és a punk stílusról. Azt hiszem náluk azért megfelelőbb személyeket is találhattak volna. Az egész úgy kezdődik hogy az "emócionális" (ami nem mellesleg teljesen ugyanaz, mint az emo, de ő azért kikéri magának hogy nem ez, hanem amaz, hát legyen úgy) fiú már nem is vallja annak magát. Innentől kezdve aztán tényleg nagyon hiteles a szónoklata. Nem azt mondom, van igazság abban, amit mond, mert sok "emo" valóban letagadja az addigi stílusát, ha olyan emberek közé kerül, akik azt nem tolerálják, ahelyett hogy kiállnának amellett amik - vagy amik nem, mert ugye elég nagy divat lett. Később látható a kis felugró részben a punk srác véleménye, hogy a másik fiú műveletlen. Nos, én szánakozva hallgattam végig, valószínűleg neki más fogalom lehet az értelem, és a műveltség. Jött az idióta példáival, hogy ő ilyen meg olyan 14 évest látott, de egy egész stílust nem lehet megítélni egy-két ember alapján. Szerintem. A műsor tetőpontja viszont kétségkívül az volt, mikor bejött az anyukája, aki rocker és volt egy olyan mondata, hogy "inkább punk legyen, mint emós". Mert ő aztán tudja. Komolyan, biztos még több tapasztalata van ezzel a stílussal kapcsolatban, mint a drága fiának. A médiában általában nem azért szoktak szerepelni a stílusirányzatok, hogy bemutassák milyen jó, hanem kiragadnak belőle minden rosszat, minden tévhitet és azokat reklámozzák folyamatosan. Így nem csoda, hogy ennyi előítélet születik, holott közöttük is nagyon-nagyon sok rendes ember van, már ha azokat nézzük, akik valóban azok, amiknek vallják magukat.
A műsorral kapcsolatban pedig, ez rosszabb, mint a Mónika show. Ekkora baromságokat még ott is ritkán adnak le, de ugye ez Magyarország, erre vevők az elcsökevényesedett agyú emberek. Ezt figyelembe véve, már nem is csodálkozom annyira, hogy Az arany virágcserépnek nincs mindent elsöprő sikere az évfolyamban. Béke.
surrender to my love
sacrifice your soul
your picture in the frame
is fading like a ghost
never say goodbye
never be alone
never say goodnight
never say die..
drink this blood and we'll become immortal baby
this love, is breaking the one last
/The Rasmus - Immortal/
| |
|
|
![](//greyfairytale.gportal.hu/portal/greyfairytale/image/gallery/1303320315_26.png)
17 és fél éves, mosolygós, könyvekben elmerülős, szemüveges - de túl hiú hordani, zenére elalvós, vágyakozós, koncertezős, alkoholizálásra hajlamos, ha ideges akkor cigizős, egyetemre készülős, könnyen megbántódós, szeretethiányos, szeretni akarós, halogatós, szép képeket és tájakat szeretős, vízpartra járós, néha féltékenykedős, gyümölcsöt evős, álmodozós, magyar és angol faktos, pókoktól és más rovaroktól félős, érzelmileg igen labilis, több embert különösen és őszintén szeretős.
| |
|
Víz szisszen a zúgón: kőzsilipen át
Zuborogva a sötét tóba hull.
A felszínén egy abszurd hattyú-árny
Függeszkedik. Az elme elborul:
A tükörképet mélybe rántaná.
A nagy narancs nap lassan elmerül.
Zord ciklopsz-szeme többé nem tekint
A kopár tájra, mert látványa fáj.
Felborzolt gondjaimmal varjúként
Gubbaszkodom. Közel a téli éj.
A zörgő nádas talpig jégben áll.
Rideg rézkarcként a szemembe fagysz.
Már dér lepi haragom ablakát –
Hogy sarjad újra, miféle vigaszt
Talál reményem itt? Vad pusztaság.
Sylvia Plath: Téli táj, varjakkal
| |
|
|
hát engem nagyon kiborított az a könyv :D viszont kellemes élmény annyiban hogy sokat röhögtem rajta a többiekkel. szóval aki nem kedveli az ilyeneket az meg jót nevet a totális baromságokon amik ki lettek találva. pl a marharépa+fekete toll páros...
teljesen helyes amit írsz. ugyanez vonatkozik mindenre. csak az emberek többségéből hiányzik a tolerancia és a megtűrés. én ezeket az embereket tűröm nehezen