|
|
You love her coz she's dead. YLHCSD - Superheroes
Bizony, megint itt vagyok, hogy írjak a semmiről, csak mert már ketten-hárman nyaggattatok vele. :) Jó újra itt lenni, de abból amit így kigondoltam fejben, hogy mit is szeretnék leírni az elmúlt pár hónapból, most hogy belekezdtem, jó messzire elszállt minden.
Azt biztos mindenképp el akartam mondani, hogy március végén ott voltam életem első 30Y koncertjén, ami fergeteges volt, csak kár hogy mindig hamarabb el kell indulnunk, mert Esztit nem engedik sokáig, nélküle pedig nem az igazi. Ez van, a lényegről azért nem maradtunk le. Kétségtelen hogy a Bogozd ki élőben sokkal jobb, mint bárhol máshol, és a Pécsi tánctanárt is igen nagy élvezettel énekelgette a közönség. Azóta voltam még három koncerten, egy hétvége alatt. Nekem egyik se tetszett igazán, és észrevettem, hogy többen úgymond "tartanak" attól a helytől, és ezért nem mennek oda (illetve van olyan ismerősöm, akit nem is engednek el). Az Armstrong az a tipikus hely, ahova a kemény rockerek és punkok járnak, legalábbis ilyen azoknak az embereknek a fejében, akik még soha életükben nem mentek le oda. Most már ott is sokkal inkább fiatalok vannak, akiknek tulajdonképpen nem számít, hogy ki hogy néz ki, amíg nem köt bele senkibe. Bár nem hátrány, ha az ember lánya nem flitteres felsőben táncikál a rockzenére, mert ilyenre is volt már példa. Bátor.
Hm, na akkor áttérek a hétvégére. Pénteken két embernek sikerült felnyitnia a szemem, és most már komolyan nem leszek olyan elnéző másokkal, mint eddig. Nem éri meg, sokan csak önmagukkal törődnek, az már másodlagos hogy mit érez az, akit a barátjuknak neveznek. Mondhatnám hogy ez is egy ilyen dolog, de ebbe sehogy nem tudok beletörődni. Nem vagyok képes megérteni a viselkedését, hogy mit miért tesz, és hogy tulajdonképpen mi a célja mindezzel. Tényleg nem értem.
Szombaton volt egy kisebb családi találkozó, amit én mindig is utáltam. Ez most annyiban volt más, hogy az unokatesóméknak lett egy kiskutyájuk, és Lora édibédi tünemény, ahhoz képest hogy kutya és össze-vissza harapdált, de neki még elnézhető. Bár én nem hiszem, hogy kifejezetten örülnék, ha rólam neveznének el bármilyen állatot, de valaki így fejezi ki a szeretetét.
| |
|
|
17 és fél éves, mosolygós, könyvekben elmerülős, szemüveges - de túl hiú hordani, zenére elalvós, vágyakozós, koncertezős, alkoholizálásra hajlamos, ha ideges akkor cigizős, egyetemre készülős, könnyen megbántódós, szeretethiányos, szeretni akarós, halogatós, szép képeket és tájakat szeretős, vízpartra járós, néha féltékenykedős, gyümölcsöt evős, álmodozós, magyar és angol faktos, pókoktól és más rovaroktól félős, érzelmileg igen labilis, több embert különösen és őszintén szeretős.
| |
|
Víz szisszen a zúgón: kőzsilipen át
Zuborogva a sötét tóba hull.
A felszínén egy abszurd hattyú-árny
Függeszkedik. Az elme elborul:
A tükörképet mélybe rántaná.
A nagy narancs nap lassan elmerül.
Zord ciklopsz-szeme többé nem tekint
A kopár tájra, mert látványa fáj.
Felborzolt gondjaimmal varjúként
Gubbaszkodom. Közel a téli éj.
A zörgő nádas talpig jégben áll.
Rideg rézkarcként a szemembe fagysz.
Már dér lepi haragom ablakát –
Hogy sarjad újra, miféle vigaszt
Talál reményem itt? Vad pusztaság.
Sylvia Plath: Téli táj, varjakkal
| |
|
|