|
|
Silent whispers, silent tears. Within Temptation - Memories
Valószínűleg sose fogom tudni éreztetni Veled, amit úgy igazán, itt, legbelül érzek, és ráébreszteni, hogy mikor azt mondom "szeretlek", az számomra nem csak egy jelentéktelen szó. Annyi mindent takar. Néha szomorúságot, fájdalmat, csalódottságot, gyakrabban boldogságot, szerelmet, odaadást. Nem egyszer megbántottál már, gyötrődtem amiatt, mert fontos vagy, mert szeretném ha nem történne Veled semmi baj, és mégse hallgatsz rám. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy vajon én csinálok-e valamit rosszul, amiért soha nem sikerül, másnak mégis. De legalább ez a valaki más képes hatni Rád, és életben tartani. Hálás vagyok Neki, még ha nem is mutatom ki kellőképpen. Minden egyes könnycsepp ellenére, boldog vagyok amiért szerethetlek, és itt vagy nekem. Sajnálom hogy nem olyan érdekes a társaságom, mint néhány embernek és nem lehetek teljesen olyan, amilyennek látni szeretnél. Azért is bocsánatot kérek, amiért idegesítelek, folyton féltékeny vagyok minden új ismerősödre, akit egy kicsit is közelebb engedsz magadhoz vagy amiért állandóan a nyakadon lógok, és a magaménak akarlak tudni. Ilyet nem szabadna, de nem is hagyod, így ezzel végülis nincsen semmi gond.
Azt az ígéretet, amit még régen tettem Neked, most már nem leszek képes betartani. Egyszerűen nem tehetem, nem tudnék úgy élni tovább. Érted élek, ha Te nem lennél, mégis mim maradna?
| | |
|
|
17 és fél éves, mosolygós, könyvekben elmerülős, szemüveges - de túl hiú hordani, zenére elalvós, vágyakozós, koncertezős, alkoholizálásra hajlamos, ha ideges akkor cigizős, egyetemre készülős, könnyen megbántódós, szeretethiányos, szeretni akarós, halogatós, szép képeket és tájakat szeretős, vízpartra járós, néha féltékenykedős, gyümölcsöt evős, álmodozós, magyar és angol faktos, pókoktól és más rovaroktól félős, érzelmileg igen labilis, több embert különösen és őszintén szeretős.
| | |
|
Víz szisszen a zúgón: kőzsilipen át
Zuborogva a sötét tóba hull.
A felszínén egy abszurd hattyú-árny
Függeszkedik. Az elme elborul:
A tükörképet mélybe rántaná.
A nagy narancs nap lassan elmerül.
Zord ciklopsz-szeme többé nem tekint
A kopár tájra, mert látványa fáj.
Felborzolt gondjaimmal varjúként
Gubbaszkodom. Közel a téli éj.
A zörgő nádas talpig jégben áll.
Rideg rézkarcként a szemembe fagysz.
Már dér lepi haragom ablakát –
Hogy sarjad újra, miféle vigaszt
Talál reményem itt? Vad pusztaság.
Sylvia Plath: Téli táj, varjakkal
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
jajj, nem tudom eldönteni, hogy az jó vagy rossz-e, ha erről jutok mindig eszedbe :D de igen, az valóban elég vicces helyzet volt. én is emlékszem, hogy itt szenvedtem, miközben a szoba másik végében ott feküdt egy beazonosíthatatlan döglött rovar, és félúton mindig megijedtem, és nem mertem lecsapni, mert olyan csúnya volt. te pedig mesélted, hogy egyszer berepült hozzátok egy denevér :) ezzel egészen megnyugtattál, mert lényegesen kisebb valami volt, mint egy denevér.
tavaly voltam egy napra, igen. idén is akartunk menni, csak nem jön össze :/ barátnőmék mindig akkor mennek nyaralni, nélküle meg hát nem lehet. de holnap már fishingen leszek orfűn, aztán lehet hogy júliusban egy napra megyünk rockmaratonra, mert alvin és road és nagyon szeretem, úgyhogy muszáj :) és te mész valami fesztiválra idén? amúgy nem kell tőlem félni, nyugodtan írhatsz bármikor, tudod hogy téged szeretlek :)
fanni, veled is ezer éve nem beszéltem már :/ pedig milyen hosszú emaileket tudunk írni egymásnak, te jó ég. hát twitteren elérsz :D bár gondolom nem ilyesmire céloztál, msnen (@) szinte egész nap fent vagyok, ha nincs más programom vagy nem sértődöm be, ilyenek.