Megígértem, tudom hogy megígértem... Képzeletben már lejátszottam hogy történne, kihez mi lenne az utolsó szavam. Sok közeli embernek még csak nem is írnék, nem akarok, nem érzem azt, hogy szükség lenne akkor még rájuk is vesztegetni azt a kevés időmet. Amit utoljára látni szeretnék, az biztosan a naplemente. Az én eldugott kis helyemen, amit szinte senki nem ismer, senki nem járna arra, képtelenek lennének megmenteni. Nem is látnának, és csak szépen, csendben, halkan, vízben. Rövid pillanat az egész, és vége. Akarom hogy vége legyen, most akarom.
Soha nem utáltam még így embert, mint téged, Chris. Egyszerűen gyűlöllek, azért mert létezel és ártasz Neki. Néha úgy gondolom, mindenki jobban járt volna, ha ismeretlen maradsz. Neki, nekem, mindenkinek. Amióta ismerlek, mindig is bunkó voltál, ami ehhez hozzájött az a nagyképűség és hogy alaptalanul felsőbbrendűnek érzed magad másoknál, mintha bármivel is többet tettél volna le az asztalra. Napokig lehetne sorolni mennyi mindent ki nem állhatok a természetedben, de van amit még ennél is jobban. Sok mindent elviselek, de azt nem hogy miattad összetörjön. Egyszer megmentetted, igen, ez tény. Belátom hogy így van, de azóta kétszer annyi kárt okoztál. Undorítóan kétszínű vagy, ahogy egyszer azt állítod, hogy nem is létezik, mindenkinek előadod az elméletedet, végül pedig az életeddel zsarolod. Szerintem te sem érted igazán magad. És persze a fenyegetések, meg a bosszú... "De tudod mit? Most megkapod Te a magadét. Remélem örülsz mert kinyírtad a szerelmed." A hasonló mondatok nélkül nem is lennél önmagad. Remélem októberben tényleg kinyírod magad, senki nem veszítene vele semmit, csak egy öntelt, szánalmas férget. Ha fenyegetőzöl legalább azt a részét is tartsd be, ami rád vonatkozik, nem csak ahhoz kell nagyfiúnak lenned, hogy baromságokat írj Neki, amiket tudod hogy nem bír elviselni. Szándékosan meg akarod ölni? El akarod érni, hogy megölje magát? Nagyon jó úton haladsz felé, de ha komolyan megteszi miattad, esküszöm hogy megtalállak, nem érdekel semmilyen következmény.
Azt mondod, túl emberi vagyok és az empátiámmal mindent elrontok. A nagy tervedet is, miszerint leszoktatod. És látod, valóban nem ölnéd meg magad. De ha én emberi vagyok, te minek állítanád be magad? A bosszú, a hatalomvágy, hogy mindenképp neked legyen igazad. Csak ez számít, ez az amiért meghalnál... nem pedig Ádis. Te magad is bevallottad. Őszintén kíváncsi lennék, hogy szeretted-e egyáltalán. Hogy vajon tudsz-e még szeretni, vagy 16 évesen már ilyen megkeseredett vagy. És tudatlan, bár nem látod be. Még sajnálni sem lehet. "Az idegességgel csak magamnak ártanék." Remélem borzalmas, és rettentő magányos életed lesz önmagaddal. Csak gyűlölni tudlak, Chris Deviant.