Eldöntöttem hogy szálló madarakat szeretnék majd tetováltatni a karomra. És persze még mindig tartom magam ahhoz, hogy Ádis neve kerül a csuklómra.
Azon gondolkodtam, hogy ha kibírom még ezt az egy évet, mennyi minden más lesz. Amint Pécsre vagy Pestre kerülök, befestetem a hajam, végre magamra varratom, amiket akarok és annyi lyukat csináltatok a fülembe, amennyit csak szeretnék. Minden hónapban könyvekre költöm a pénzem, akkor csinálok sütit, amikor megkívánom, annyi égősorral aggatom tele a szobám, amennyi elfér, stb. Olyan hatalmas szabadság lenne, hogy legszívesebben már most ott tartanék. Ennyi szarság után megérdemelném, hogy végre jól alakuljon minden.
Amúgy ahogy nézelődök, egyre gyakrabban szerelmes leszek dolgokba (jaj, nekem!) mint például ebbe a ruhába, vagy ebbe. És kinéztem magamnak egy filmet - természetesen a steampunk miatt - Adéle és a múmiák rejtélye. Bevallom, egy kicsit félek tőle, mert a múmiáktól valamiért mindig is tartottam, de majd... valamikor rászánom magam.

Csak félsz,
attól amit a véredben találsz,
meglátják, mennyit érsz.
Mondd, mit veszíthetsz már?
Hisz mindent elbasztunk rég.