"Elindított, kövér kis aranyórát,
A szerelem. Talpon paskolt a bába, pőre
Sírásod helyet foglalt az elemek közt.

Hangunk visszhangja, magasztalva jöttöd. Új
szobor.
Csupaszságod a huzatos múzeumban
Árnyat vet biztonságunkra. Állunk, üres falak.

Csak úgy vagyok anyád,
Ahogy a felhő: tükröt hullat s nézi, hogy tűnik el
Ő maga lassan a szél kezétől.

Pille-lélegzeted egész éjjel
Ott verdes a halvány rózsák közt. Felébredek rá:
Fülemben távoli tenger moccan.

Felsírsz, kikecmergek az ágyból: tehén, virágos
Viktoriánus hálóingben.
Szád tisztán nyíló macskaszáj. Ablaknégyszög

Fehérül, nyeli fakó csillagait. S kipróbálod
Pár kis hangjegyedet;
Tiszta magánhangzók léggömbjei szállnak."